Hétköznapi ünnep

Készültem a kórházba, az első találkozásra az „új diás tesókkal”. Vettem ezt-azt ajándékba, kifestőt, cerkákat, de a végtelen hosszú kórházi bentléthez végtelen unaloműző jár, úgyhogy beugrottam még az újságoshoz.Fiús anyuka vagyok, a rózsaszín-lila tündérvilágban nem vagyok otthon, kellett a segítség az eligazodáshoz. Előjöttek az unikornisok, a lila pónik, a habos-babos szaklapok, teljesen praktikus flitter-glitter-körömlakk-rúzs ajándékokkal. Itt azért jeleztem, hogy „kórházba való” meglepit keresek. Az újra felkínált özön lehetőség közül, hosszas gondolkodás után kikötöttem két konszolidáltabb, újságszagú újság mellett.

Állok sorba, a szemem rátéved a pénztárnál lévő csoki, rágcsa, keksz, csáberőkre. Az elmúlt években kifejlesztettem a diabetikus-termék csőlátásomat, azonnal kiszúrtam az édes tengerben a kevésbé édes, de legalább olyan finom diásságokat. Piros pont, jó nagy, ráadásul már a második, mióta beléptem.

Fizetek, az újságárus kivarázsol két jófej plüsskutyát és két csomag játékot a pult alól. Küldi a kórházban lévő kislányoknak és mielőbbi gyógyulást kíván. Én persze elolvadok a kedvességétől, kiosztva a harmadik ultra piros pontot és elismerően jelzem a diás termékek iránt érzett örömömet. Áttértünk a diabéteszre és már erről folytattunk könnyű, délutáni csevejt. Mesélek arról, hogy milyen pici korban is kialakulhat – az új két leányka négy és tízévesek, az én kisfiam háromévesen „kezdett” – , mennyire tüneményesek, intelligensek ezek a gyermekek, mivel jár az állapot, hányszor mérünk, szúrunk, percre pontosan étkezünk és észre sem veszem, hogy az újságárus szemei pont olyan könnyfátyolosak, mint az enyémek voltak a nem hétköznapi emberi gesztusaitól.

Jött a következő vásárló, megköszöntem, elköszöntem. Mentem a kórházba, ami nyolc év után sem könnyű, de most valahogy másképp kopogtak a járdán a harmincötöseim.

Különleges ajándékot vittem az újságszagú újság mellé, valami olyasmit, ami mással nem pótolható. Ezek a kislányok új, diabéteszes életük első napjaiban megtapasztalhatták, hogy bár megváltozott a világ körülöttük, az attól az még ugyanolyan szép és jó, ugyanolyan értékes, és legyen akármekkora a baj, sosem maradnak egyedül, a jóemberek rájuk találnak!

Köszönjük az ismeretlen, az ismerős, a közeli, a távoli, a cukorbeteg gyermekekkel együtt érző valamennyi ember segítségét, támogatását!

A Diaboló Alapítvány a Cukorbeteg Gyermekekért történetében az idén az eddigi legmagasabb támogatás érkezett az SZJA 1 {2866864a21943b630455c3183f4231c4d49ffb3b8658934853b5d5e69a8f15d7}-ából:

 

721.686.- Ft!

 

Köszönjük és újra köszönjük gyermekeink nevében!

 

Diaboló Alapítvány a Cukorbeteg Gyermekekért kuratóriuma;

Kosznáné dr. Pule Ilona, dr. H. Nagy Katalin, dr. Dudás Mihály, Lagziné Remeczki Andrea, Lévai Ildikó