Alapítványunk ismét segített!
Tisztelt Alapítvány!
Szeretném tudatni, hogy péntek este (augusztus 29-én), a falunkbéli vállalkozó Zoltántól megkaptuk az Önöktől kapott adományokat. Nem reméltük, hogy még aznap elhozza nekünk, így váratlanul ért minket.
Nem tudom, hogy kezdjek bele…,.az a nap megmutatta számomra, hogy csodák még igenis vannak, sosem hittem volna, hogy ennyi jó ember van a világon.
Elkeseredésemben írtam Önöknek és ezer hála és köszönet, hogy elolvasták. Miközben írok, a szemem tele könnyel, mert nagyon boldog vagyok.…
Példaértékű összefogást és tiszteletet éreztem!
Soha de soha életemben nem találkoztam még ennyi önzetlen emberrel. Úgy gondolom, ilyen jó dolgokat csak tiszta szívű, tiszta lelkű ember képes megtenni, ahol szikrája sem található bármiféle rossznak.
Az az igazság, hogy nagyon elszégyelltem közben magam, azt látván, mit meg nem tesznek értünk, a családomért, miközben a közvetlen környezetemben senki nem akarja látni milyen is az életünk…. Ismeretlenül segítettek nekünk! Többek között azért is éreztem szégyent, mert nem tudom, hogyan hálálhatnám meg, mert ilyen jóságot valahol viszonozni kéne.(bár tudom, hogy itt senki nem vár viszonzást)!
Remélem, egyszer az életben valahol, valakivel én is tehetek jót, mert ugye sosem tudhatjuk, milyen helyzetet gurít elénk az élet, egyszer lent…egyszer fent.
A gyerekek pár perc alatt kicsomagoltak mindent. Mikor meglátta Vikim a csoda szép iskola táskáját és azt a sok mindent, ami benne volt, meg sem tudott szólalni, csak annyit mondott: anya ilyen táskát szerettem volna. A gyurma, ugráló kötél és a mappák is nagy sikert arattak nála. Nagyon szépen köszönjük annak a kedves anyukának, aki ezt a sok mindent küldte. A szandál is jó lett Vikinek, így az lett a ovis benti cipő, köszönjük szépen.
A fiúk is találtak maguknak pár hasznos dolgot és a nagy lovas posztert együtt kitették a szobájukba.
Aztán jöttek a zsákok, nagyon szép ruhákat találtunk, majdnem mind Vikire való, egyik szebb mint a másik! Nagyon szépen köszönjük mindenkinek, akik összegyűjtötték.
Találtunk egy édes kis pizsamát rövidnadrággal, kis szívecskék vannak rajta, ez lett az alvós pizsink, nagy kedvenc. Nagyon szépen köszönjük a lekvárokat is, biztos nagyon finomak, még nem kóstoltuk, tettem el belőle télire is.
Én csak ott álltam és néztem őket, milyen boldogok, Viki szemei csillogtak. Este minden dolgát az ágyába tett, hogy velük alszik, de aztán hamar lemondott róla, mert nem fért el. Minden ruhácskát fel akart próbálni . Különösen a pörgős ruhácskák vették el a figyelmét, nagyon tetszik neki. A nagylány is talált pár dolgot magának és a fiúk is.
Miközben pakoltak és boldogan nézegették a sok ajándékot, nagyon sok fotót készítettem, amit szeretnék megmutatni mindenkinek, akik örömet csaltak gyermekeim arcára.
Nem utolsó sorban szeretnék köszönetet mondani Kosznáné Pule Ilona elnök asszonynak és Lévai Ildikó kuratóriumi tagnak, mert nélkülük nem jött volna létre ez a szép nap!
Nagyon szépen köszönöm még egyszer!
Komárom–Esztergom megyéből:
Sebestyén Viktória, hatéves cukorbeteg kislány és
Sebestyénné Tóth Gyöngyi édesanya
