Az Aranyanyu jelölésig vezető út

2. állomás

A Hétpettyes Angyalok kezdő fejezetében – Előszó helyett … címmel – dr. Sípos Péter, a Gyermekosztály osztályvezető főorvosa így írt:

„ Amikor a főorvosnőt, vagy ahogyan nekünk könnyebb íni és mondani, a „mi Katinkat” nyáron köszöntöttem, akkor a kanadai aranyásók egy mondásával zártam beszédem: „Gold is where you find it – az arany ott van, ahol megtalálod.” Ez érvényes erre a lelkes kis csapatra is. Ebben a feladatban meglelték a boldogulást, az érvényesülést, az életfilozófiájukat. Talán ezt nevezik küldetésnek. Ők megtalálták az egészséges egyensúlyt a betegekkel való kapcsolattartásban. Ahol a betegek megérzik a biztonságot, az orvos és a szakszemélyzet pedig az elhivatottságot, ott a gyógyítók missziót teljesítenek.”

 A szeretetkönyv folytatásaként Lévai Ildikó, a könyv szerkesztője így fogalmaz:

„A Hétpettyes Angyalok minden egyes története egy-egy győztes csata jelenete, egy csatáé, ahol a cukorbeteg gyerekek a szüleikkel együtt győzedelmeskednek. Teszik ezt úgy – arról mit sem sejtve -, hogy a saját küzdelmeik, a megvívott csatáik egy-egy következő sorstársnak lehetnek a kapaszkodói, a reményadás első mérföldkavicsai, hogy később képesek legyenek mérföldkövek átlépésére is.

Vallom, hogy mindennek megvan a maga oka, annak is, hogy cukorbeteg lett a kisfiam. Küldetésként élem meg, hogy ennek jegyében képesek legyünk felnevelni, egészséges szellemiségben, betegségtudat nélkül, és küldetésnek érzem azt is, hogy másoknak segíteni tudjak, hiszen velem, velünk is ezt teszik.

Teszik ezt a világ legtermészetesebb módján, önzetlenül, mosolyogva, ám de határozottan, ők, a Hétpettyes Angyalok. Segítenek, mert ez a hivatásuk, de ennél jóval többről van szó – az emberségről! Ez az, amit soha nem lehet elégszer megköszönni!

Olyan tudásalappal vérteznek fel a kezdetekkor bennünket, szülőket, amiből azóta is táplálkozunk. A matematika alapjaihoz tudnám hasonlítani a segítségnyújtásukat, ahhoz az alaphoz, amit az általános iskola első néhány évében megtanultunk. Később bővül a tudásunk, de még az egyetemi évek alatt is az alapokból építkezünk.

Szerencsések vagyunk, mert mi, szülők nem csak az alapokat kaptuk meg a Hétpettyes Angyaloktól, hanem a későbbi tudásunk forrásai is ők maradtak. Fordulhatunk hozzájuk bármivel, kérdéssel, kéréssel, pánikban vagy a nélkül, mindig válaszra és megoldásra találunk – közösen.”