Jótékonysági Bál, avagy hagyományteremtés
A Diabétesz Világnapja, november 14-e az idén kétszeres ünnep volt a Diaboló Alapítvány a Cukorbeteg Gyermekek életében. Egyrészt, méltóképpen emlékeztünk az életet adó inzulin felfedezőire, másrészt a régóta tervezett jótékonysági bálunk napja volt.
Dr. H. Nagy Katalinnak, Kati doktor néninek, Aranyanyunak lassan egy éve támadt az a nagyszerű gondolata, hogy szervezni kellene a gyermekeinkért egy jótékonysági bálat. A gondolatot tett követte, s nyáron elindult a szervezés az alapítvány égisze alatt azt remélve, hogy a megfogalmazott célok és a jószándékú adakozó emberek kapcsán sok sorstárs gyermeknek, családnak segíteni tudunk..
A bál fővédnökéül a köztársasági elnök feleségét, dr. Herczegh Anitát kértük fel, aki felkérésünket örömmel elfogadta.
Megfogalmazott céljainkat az Anita Asszonynak írt levélből idézem:
„Első azoknak a diabéteszes, tehetséges fiataloknak a köre, akik most kezdik/kezdenék egyetemi éveiket. Életkoruk miatt ezek a cukorbeteg fiatalok kiszorulnak a közgyógyellátásból, megszűnik addig járó számos támogatás. Egyszerre zuhan a családokra a diabétesz állandó kezelésének hatványozottan megnövekedett, mintegy négyszeres anyagi teherviselése, s mellette a kollégium/albérlet/utazás/speciális étkezés terhei. Sajnos, több olyan családról tudunk, akik visszatartják felsőfokú tanulmányaiktól tehetséges, kiváló képességű gyermekeiket mindezekért.
A diabétesz terápiájának egyik alappillére a testmozgás. Sajnos ezen a területen is azt tapasztaljuk, hogy az óvodai/iskolai környezetben történő testmozgáson kívül már nem tudják a szülők biztosítani az anyagiakat egy klubban, egyesületben végzett sportoláshoz. A hosszú távú egészségmegőrzés egyik fő záloga pedig éppen ezen a területen rejlik.
Folyamatosan figyelemmel kísérjük a hátrányos helyzetű diabéteszes gyermekeket szerte az országban. Eszközellátáshoz nyújtott támogatásunk számos esetben kulcsfontosságú a nehéz anyagi körülmények között élő családoknál, ugyanakkor sajnos mindig vannak új kisbetegek, akik segítségre szorulnak.”
A célok elérése érdekében komoly munkába kezdtünk a báli műsor összeállítása kapcsán. Három irányból kívántuk bemutatni a gyermekkori cukorbetegséget: a kívülálló számára sokkoló, a diabéteszt naturálisan megközelítő dokumentumfilm formájában – Kéretlen ajándék címmel -, a mindenkit megérintő, felhőtlenül vidám verses-zenés színpadi produkcióval, majd közös énekléssel zárva a bál katicás fejezetét, ahol gyermekek, testvérek, barátok, szülők, rokonok, vendégek együtt énekeltek.
Az esemény után csaknem két héttel bizton kijelenthetjük, a kezdeményezés elérte célját, a jótékonysági bálunk sikeres és eredményes volt.
Ezt támasztja alá a kétszázhúsz vendég, a számos kiemelt támogató, tombolatárgy felajánló, támogatói jegyvásárló, helyszínen adakozó.
Ezúton is szeretnénk megragadni az alkalmat, hogy valamennyi segítőnknek, támogatónknak kifejezzük hálánkat és köszönetünket!
Kiemelt köszönet és elismerés illeti mindazokat a családokat, akik első szóra vállalták a műsorban való közreműködést, akik heteken át – hétköznap és hétvégén egyaránt -, sokszor estébe nyúlóan jöttek a próbákra a megye távolabbi pontjairól, akik fáradtságot nem kímélve keresték a támogatókat, toborozták a bálozókat – a közös „munkánk” utáni örömkönnyek, felhőtlen mosolyok voltak a fokmérői az önzetlenségüknek!
Az idén „első bálozók” voltunk. Most már biztosan tudjuk, hogy jövőre az életre keltett hagyomány folytatása várható.
Lévai Ildikó, Such Hunor édesanyja,
az alapítvány kuratóriumi tagja
