Fájdalmas jogosítvány

„Az Alapítvány a nyilvánosság erejével fel kíván lépni minden cukorbetegeket érintő hátrányos megkülönböztetés miatt, történjen az az élet bármely területén.” – 5. bekezdés, Diaboló Alapítvány a Cukorbeteg Gyermekekért, Alapító Okirat (2010. november 2.)

A jogosítvány megszerzése egyfajta mérföldkő a felnőtté válás útján, szinte mindenkit utolér az autó-vagy motorvezetés vágya. Különösen akkor, ha nem csak a felnőtté válás felszabadító érzéséhez szükséges az okmány, hanem az érintett fiatal minőségi életének a kulcsát jelenti az önálló közlekedés lehetősége.

Az érvényes jogosítványhoz egészségügyi alkalmassági engedéllyel kell rendelkezni, amit a 13/1992. (VI.26.) NM rendelet szabályoz.

Lili – 18 éves, 1-es típusú diabéteszes, mellette fekélyes vastagbélgyulladásban szenved – minden előírásnak megfelelt, felkészült volt a forgalmi vizsgára. Az empatikus, szakmailag is kiváló gépjárművezető oktatójával várták a forgalmi vizsgabiztost, hogy meglegyen közös munkájuk eredménye. A szakoktató, az álló autóban felhívta a vizsgabiztos figyelmét Lili cukorbetegségére és a tényre, hogy esetleges rosszullét esetén a tanulója megállhat, igyekszik hárítani a problémát (gyorsan felszívódó szénhidráttal) és folytatja a közlekedést.

„Miután beparkoltam a vizsgahelyre, megmértem a cukrom, 8.3 volt, és lejjebb vettem az inzulinpumpa százalékát is 85%-ra, hogy az idegesség miatt ne menjen le a cukrom vezetés közben.” – mondta Lili, aki fegyelmezetten és pontosan tudta, mit kell tennie vezetés előtt.

„Ezután elkezdett megalázóan kioktatni a vizsgabiztos, hogy ő nem is érti, hogy kaphattam meg az orvosi alkalmasságit, ő a cukorbetegeknek nem adna jogosítványt, mert túl veszélyes. Azt is felhozta, hogy mit csinálok, ha autópályán 130 km/h sebességnél lemegy a cukrom, ott nem tudok megállni, hogy rendezzem, halálos balesetet fogok okozni …

…Folytatta azzal, hogy az előző napon egy vizsgázó epilepsziás rohamot kapott és a mentő vitte el a helyszínről, és hogy én is hasonlóképpen járhatok. Ezután rátért arra, hogy tisztában vagyok-e azzal, hogy amíg vezetek, az oktatóm felel mindenért, amit teszek. Lekezelően megkérdezte, hogy most akkor mit írjon a papíromra, mert rá kell írnia, hogy vezetőképes állapotban vagyok-e.

Itt már nem bírtam tovább és elsírtam magam, pedig soha nem sírok, főleg nem mások előtt, de lelkileg teljesen megsemmisültem.”

Nem, már nem volt vezetőképes állapotban Lili, mint ahogy egyikünk sem lenne az egy ilyen hangvételű és tartalmú mondandó után, mégis megpróbálta a lehetetlent. A tény, hogy nem sikerült a vizsga, nem zavarta, az igazságtalan bánásmód és a megaláztatás viszont nagyon. Minden bizonnyal életre szóló sebeket kapott.

Alapítványunk nem tud és nem is kíván elmenni az effajta hátrányos megkülönböztetés és megalázó bánásmód mellett. Mélyen elítéljük mindazon cselekedeteket, amelyek gyermekeink ellen, állapotukra visszavezethetően irányulnak.

A közelmúltban, november 14-én volt a Diabétesz Világnapja. Ebben az időszakban cukorbeteg emberek millióira irányul a reflektor fénye, Békés megyében Lilire. Azt kívánjuk a diabétesz ünnepe alkalmából, hogy Lili története irányítsa a figyelmet a cukorbetegek életére, amely ugyan küzdelmesebb, de nem másabb, mint egészséges embertársainké.

Lilinek, az időközben megszerzett gépjárművezetői engedélyéhez balesetmentes közlekedést kívánunk!

 

Diaboló Alapítvány a Cukorbeteg Gyermekekért kuratóriuma

Kosznáné dr. Pule Ilona                   dr. H. Nagy Katalin PhD.

Lagziné Remeczki Andrea       Lévai Ildikó