Az Aranyanyu jelölésig vezető út
A „miKatidoktornénink” Aranyanyu jelölésig vezető útján szeretném elkalauzolni az érdeklődőket. Az útvonaltervező nem más, mint a nemrégiben megjelent Hétpettyes Angyalok történetkötet. A szeretetkötetet alapítványunk, a Diaboló Alapítvány a Cukorbeteg Gyermekekért jelentette meg, amelynek a mi doktor nénink az egyik vezetője, s egyben élharcosa. Az alapítvány elsősorban a cukorbeteg gyermekek jogait képviseli és védi, küzd a hátrányos megkülönböztetés ellen, segítséget nyújt a diabéteszes gyermeket nevelő családoknak, vezető szerepet vállal a gyermekkori cukorbetegséggel kapcsolatos ismeretterjesztésben, programokat szervez és bonyolít le cukorbeteg gyermekekkel és érdekében.
A közönség szavazás lezárásáig még egy hetünk van, minden nap egy-egy állomás lesz, ahol egy-egy történetrészletet mutatunk be Kati doktor néniről és kis- vagy már nem is annyira kisbetegeiről.
Mindenekelőtt – a könyv ajánlója:
„Szeretettel és köszönettel ajánljuk történetgyűjteményünket a Hétpettyes Angyaloknak;
Hajdúné dr. Nagy Katalinnak,
Seresné Szabó Ágnesnek,
Szabó Editnek és
Stégermájer Mónikának.”
- állomás: INEZ
„1994 nyarán ötéves voltam … Ebben az időben nem tudtam, hogy mi történt velem, csak hogy van valamilyen betegségem és ezért nem ehetek sokféle ételt és nem annyit, amennyit akarok, vagy éppen akkor is ennem kell, amikor nem vagyok éhes. Köszönhetően a doktornőnek és a velem foglalkozó csapatnak, soha nem éreztem, hogy ez nekem nem jó vagy gondot okoz… Ötéves voltam, amikor kiderült, hogy cukorbeteg vagyok. Soha, egy pillanatig nem éreztem azt, hogy ez hátráltatna bármiben is…
… Úgy gondolom az, hogy nem fogom fel betegségként a diabéteszt, nagyban köszönhető Kati néninek, aki az első perctől mellettem volt és támogatott mindenben. Majdhogynem együtt kezdtük „pályafutásunkat” és a mai napig együtt haladunk ezen az úton. Visszaemlékezve gyerekként a találkozásokra, mindig vártam a mosolygós és jókedvű doktornőt, akinek én voltam a „pókhasú barátnője” és mindig tudta, hogy vidíthat fel. Úgy gondolom, hogy mindig számíthattunk rá és ez a mai napig így van.”
