Mi is a DIABOLÓ?

Márton Tibi ugyanolyan kedves, csintalan kisfiú, mint kortársai. Ugyanúgy szeret játszani és ugyanúgy tanulni, mint a legtöbb gyerek. Dolgos, szerető szülei vannak, gyermekkora mégsem felhőtlen. Az ezredforduló Szilveszterét a Budai Gyermekkórházban töltötte, s mikor az emberek megújult reménységgel és boldog várakozással tekintettek az új évezred felé, Tibi megtudta, hogy diabéteszes, vagyis cukorbeteg. Állandó vércukor – kontrollra, inzulinra szorul, meghatározott időben és mennyiségben ehet, a gyermekkor olyan apró örömei, mint az ötgombócos fagylalt, a lekvároskenyér-evő verseny, a lángos a strandon, vagy a nagymamánál gyomorrontásig ehető palacsinta, örökre elvesztek előle.

Az orvosok szerint a cukorbetegség, melyből meggyógyulni nem lehet, valójában nem is betegség, hanem állapot, mellyel meg kell tanulni együtt élni, sőt megnyugtatásként szokták még feltételhez kötött egészségnek is nevezni. A diabéteszes gyereket nevelő szülők szerint azonban igenis a gyermekkort megmérgező, az egészséges felnőtté válást veszélyeztető betegségről van szó, amelyet kellő fegyelmezettséggel és tudással, a gyermek együttműködését megnyerve, közös munkával és áldozatvállalással talán kordában lehet tartani.

Abban viszont mindkét tábor megegyezik, hogy a legjobb egészségi állapot elérése csak úgy lehetséges, ha a gyermek vércukorszintje a normálishoz közeli szinten marad.

Ehhez egyensúlyi állapotot kell teremteni a beadott inzulin, az étkezések és a mozgás között. Ehhez a szülőknek és gyermekeknek a betegségéről megszerezhető összes információn alapuló tudásra, a kontrollhoz és a kezeléshez pedig a legjobb és kellő mennyiségű eszközre van szüksége, mégpedig úgy, hogy a gyermek lehetőségei ne szülei anyagi helyzetétől függjenek.

A cukorbeteg gyerekek minél teljesebb testi és lelki egyensúlya érdekében, cukorbeteg gyermeket nevelő szülőként indítjuk útjára ezt az alapítványt abban a reményben, hogy gyermekszerető és értük felelősséget érző felnőttek közreműködésével talán segíteni tudunk az arra akár anyagilag, akár lelkileg rászoruló gyermekeknek és szüleiknek.

Az alapítványt régi idők gyermekjátékáról, a diabolóról neveztük el, melyben két bot között kifejlesztett madzagon kellett egyensúlyozva mozgatni egy orsót úgy, hogy az ne essen le. A diaboló így az egyensúlyra utal, de a szó előtagja egyben jelzi a diabéteszt is.