… mert a kétségbeesett szülőhöz úgy tud szólni, hogy eloszlik a pánik

Az elmúlt hetekben többen megkérdezték tőlem, miért jelöltük a miKatidoktornéninket az Aranyanyu Díjra:

… mert egyszer, egy „diás” karácsonyon, zokogva azt mondta, minden alkalommal belehal, amikor egy családdal közölnie kell gyermekük diabéteszét,

… mert Árpád fia oroszlánnak öltözik, ha éppen arra van szükség, mert Attila fia mindig ott van, ahol a kiskaticáknak segítség kell, mert a Férje ebédet főz mintegy 50 diás családnak, mert a testvére táncolni vagy éppen gyöngyöt fűzni tanítja a gyerekeinket,

… mert feláll a kispadról Attila fia vízilabda meccsén, ha telefonon hívjuk – és lemarad a gólról,

… mert a kétségbeesett szülőhöz úgy tud szólni, hogy eloszlik a pánik,

… mert ha veszélyt érez egy gyermek körül, tűzön-vízen keresztül, falakat lebontva, azonnal lép,

… mert „purcogós” puszit ad a kiskaticáknak, hogy felejtsék a szurkálások fájdalmát, mert megáll a nagykaticáknál és lelket gyógyít, ha „beüt” a kamaszkor,

… mert a 900 grammal született kisbetegével minden évben közösen fújnak el egy szülinapi gyertyát az intenzív osztályon – 13 éve,

… mert ott van az ovikban, sulikban, ha „oktatni” kell,… mert másfél évtizede, minden nyáron egy hetet – hétfő reggeltől péntek estig – a gyerekeinkkel tölt az edukációs nyári táborokban, nappal tanít, csillámtetkót ragaszt, táncol a hatévesekkel – éjszaka őrzi az álmukat és a vércukor értékeiket,

… mert ott van az ovikban, sulikban, ha oktatni kell,

… mert mire másnak elkezdődik a reggel, Ő már túl van a pogácsasütésen és egy nyelvórán,

… mert büszkék vagyunk arra, hogy mellettünk és megannyi feladat mellett tavaly megvédte a PhD-ját,

… mert tegnapelőtt átölelte egy halmozottan sérült, diabéteszes betege és mosolyogva azt mondta, „ma” (mama).

Nos, ezért.