Szarvasi Katicás Kirándulásunk Krónikája
Móka és kacagás; napsütés és tikkasztó meleg; fagyi és süti – extra mennyiségben, egymásra figyelés és alkalmazkodás; tapasztalat- szerzés és adás, megannyi új élmény, barátok. Néhány szóban így lehetne összefoglalni a szarvasi Katicás Kiruccanásunk történéseit. Önmagában ez egy átlagos kirándulásról is elmondható lenne, fenti viszont diabétesszel élő gyermekeinkkel történt. Vagyis éppen úgy telt a napjuk, mint minden kisgyermeknek. Önfeledten, játékosan, élményekkel.
Nekünk szülőknek pedig mi a legnagyobb örömünk? Igen, mindnyájan tudjuk a választ: gyermekeink boldogsága! Ott voltunk velük, a háttérben a szükséges (diab) „intézkedésekkel”. Itt természetes volt a fagyi-süti előtti vércukor-mérés, a játék közben – egy pillanat alatt – beadott inzulin, mert nem vesztegethetünk egy percet sem, a digitális mérleg az étteremben, a közös izgalom egymásért, egy-egy mérés utáni jó vércukor értékért.
Itt szeretnék köszönetet mondani Majorosné Viktóriának, aki a Varázslatos Csemegék Cukrászda és Pékség háziasszonyaként finom tortával vendégelte meg csapatunk tagjait, óriási boldogságot szerezve ezzel gyereknek és felnőttnek egyaránt! Kedves gesztus volt, igazi meglepetés.
Hálásak vagyunk az Alapítványunknak, hogy támogatta a kezdeményezést és megvendégelt Mindenkit egy-egy finom ebéddel és az Állatpark belépővel!
Megosztom Veletek, mivel lettem én ’gazdagabb’ ezen a kirándulós napon…)))) Anyai szívem akkor dobbant nagyot, amikor azt láttam a távolban, hogy a kicsit nagyobbacska átkarolja a kisebb vállát és komoly eszmecsere közben hosszasan sétálnak tovább. Nem hallottam miről beszélgetnek, nem is az volt fontos. A lelkem kapott ott, abban a pillanatban egy üzenetet! Bizonyossá vált számomra: ők EGYÜTT, egymást támogatva mennek majd előre az Élet – néha kissé rögös – útjain legyen szó örömről, bánatról, egy sikeres vizsgáról, egy fájdalmas szakításról, vagy éppen a diab-bal kapcsolatos nehézségről )))) Ez az, ami nekem igencsak megnyugtató és fontos ….)))
A nap történéseiről a fotók meséljenek helyettem! Nézzétek meg és tartsatok legközelebb / is / velünk!