A TÁBOR…

A Békés megyei diabéteszes gyermekek csak így hívják: A TÁBOR.
A segítők is csak így beszélnek róla: A TÁBOR. CSUPA NAGYBETŰVEL.

…mert diabéteszes, Békés megyei gyermekként tábor csak egy van: ahol jó lenni, ahol vigyázunk egymásra, ahol együtt vagyunk, ahol tanulunk – de másképp mint az iskolában- , ahol ki van számolva az étel szénhidrátja, ahol vércukrot mérünk és inzulint adunk, ahol úgy kifáradunk hogy csak na, de azért jó hajnal 3 körül elaludni!

Mindenki nagyon izgult már, mire végre, végre ebben az évben is elkezdődött A TÁBOR!
Nagyon jó volt látni, ahogy üdvözölték egymást a gyerekek. Voltak visszajáró barátok, akik évekkel ezelőtt megismerkedtek és azóta is tartják a kapcsolatot. Voltak még ismeretlenek, akiknek minden új volt; a társak és a diabéteszes élet is. Nekik nehéz lehetett az első pár perc, de a gyermeki érdeklődés, nyitottság átlendítette őket ezen az időszakon. Eleinte természetesen a közös kapocs, a diabétesz volt a témájuk. Ekkor még sokszor hallottuk a: „Te milyen inzulint használsz? Hányszor szúrsz? Szereted a pumpát? Szenzoros vagy?” tartalmú beszélgetéseket. Ahogy jött a programok sokasága egyre kevesebbszer hangzottak el az ehhez hasonló kérdések. Az élmények, a hangos nevetések, a móka és a „bandázás” vette át a főszerepet.
Jó volt látni, hogy sikerült elfeledtetni az utóbbi idők szürke, bezártságban töltött hétköznapjait. Természetesen úgy, hogy közben figyelve, kezelve voltak a vércukrok is. Ahhoz, hogy ez 6 napon keresztül zökkenőmentesen biztosított legyen, a szervező csapat maximális odafigyelésére, odaadására, rengeteg munkájára volt szükség. A diabéteszt Kati doktor néni, Zsuzsika doktor néni, Edit néni, Anett és Évi fáradságot nem kímélve a nap minden pillanatában felügyelték.
Ebben az évben középiskolás segítők is részt vettek táborozóként, de feladatokkal megbízva. Őszinte meghatottság volt látni, hogy ezek a „gyerekek” bizalommal fordultak az őket segítő felnőttek felé is, de figyelmük ráirányult a kisebbre is.
Lássuk csak, hogyan élték meg ezt a segítőként táborozó gimis nagylányok:
„Ez a tábor kiemelkedett a többi közül, mert most mint segítő mentem és talán egy picit éreztem, hogy a felnőtteknek milyen nehéz dolguk van. Személy szerint a programok nekem nagyon tetszettek, főleg a csoportos beszélgetés és a lézerharc. Jövőre is szívesen megyek mint segítő és mint táborozó!”
„Nagyon örültem, hogy a mostani tábor ottalvós volt, mert így teljesen más a hangulata, sokkal jobb. Egy hétig éjjel-nappal együtt voltunk a többiekkel, jobban megismerhettük egymást és jól szórakoztunk. A legtöbb embert már ismertem a tábor előtt, de voltak olyan új cukorbetegek, akikkel ott ismerkedhettem meg. Péntek este a tábor záró programja egy csoportos vetélkedő-játék volt, amit mi, segítők valósítottunk meg. Szerintem ez nagyon jól sikerült és mindenkinek tetszett, élvezték a kisebbek és a nagyobbak is!”
Ezekben napokban kicsik és nagyok, fiúk és lányok egymást segítve, együtt vettek részt a programokban, a boldogságban és a diabétesz okozta nehézségekben egyaránt! A tábor zárásaként megölelték egymást és a felnőtteket is.
Megfogadták: jövőre újra itt, együtt…!!!😊